A szerveroldali renderelés gyorsan olvasható tartalmat tesz a képernyőre. A hidratáció az, ami utána jön: a keretrendszer letöltődik, újrafuttatja a komponensfát, összeveti a meglévő markuppal, és rákapcsolja az eseménykezelőket. Amíg ez le nem fut, az oldal késznek látszik, de nem az: a gombok látszanak és nem csinálnak semmit, ami rosszabb élmény, mint egy őszinte töltőjel.
Két hibamódot érdemes ismerni. Az eltérés, amikor a szerver és a kliens nem ért egyet abban, minek kellene ott lennie, konzolhibát és újrarenderelést okoz — bármi, ami az aktuális időtől, egy véletlen értéktől vagy az ablaktól függ, előidézi. A túlhidratált oldal pedig olyan komponensekhez szállít interaktivitást, amiknek sosem kellett; ezért a hasznos kérdés az, hogy az oldal mely részeinek kell valóban élniük.
Kapcsolódó fogalmak
Statikus generálás (SSG)
Az oldalak HTML-lé renderelése build időben, így egy kérést egy fájl átadása szolgál ki, nem kódfuttatás.
Core Web Vitals
A Google három mezei mérőszáma a betöltésre, a válaszkészségre és a vizuális stabilitásra, valódi látogatásokon mérve, nem laborban.
LCP (Largest Contentful Paint)
Az a pillanat, amikor a nézetablak legnagyobb tartalmi eleme megjelenik — gyakorlatilag amikor az oldal betöltöttnek látszik.
Ide tartozó munkapad
Full-stackHa el tudod mondani, meg tudjuk csinálni. React és Next.js elöl, Python vagy Node mögötte, Postgres alatta, olyan helyre szállítva, aminek a futtatását megengedheted magadnak.
